Csikókori betegségek

 A csikókori hasmenéssel járó kórképek kórjelzése és gyógykezelése

A csikósárlással összefüggõ hasmenés
A bántalom általában enyhe, önmagát korlátozó kórkép, amely 5-14 napos csikókban fordul elõ, abban az idõszakban, amikor a kanca a �csikósárlás� tüneteit mutatja. Az elváltozás pontos oka nem tisztázott, de valószínûleg a takarmányozással összefüggõ változtatások, illetve a gyomor-béltraktus mûködésének változásai állhatnak a betegség hátterében.
A hasmenés e típusát a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem a Strongyloides westeri bélféreggel való fertõzöttség okozza. A betegség tüneteit mutató csikók nem tekinthetõk szisztémás betegségben szenvedõ állatoknak, és így gyógykezelést sem igényelnek. Az ilyen csikókat mégis ajánlatos alaposan megvizsgálni, hogy az egyéb hasmenéssel járó betegségeket kizárjuk, különösen azon esetekben, amikor az állat általános állapota rossz, illetve étvágytalanság és/vagy a kiszáradás tüneteit mutatja.

Vírusos hasmenés
A nagyobb létszámú ménesekben az együtt tartott kancák és csikóik körében a leggyakoribb hasmenéses kórkép. A hasmenést mutató csikók bélsarának 40%-ából sikerült rotavírust kimutatni önmagában vagy egyéb kórokozóval együtt. A vírus károsítja a bélbolyhokat, aminek következtében megnövekszik a bél ürege felé történõ kiválasztás, ugyanakkor lecsökken a folyadék visszaszívása. A kórokozó befolyásolja egyes enzimek, valamint a bélbeli nátrium-szõlõcukor kotranszport fehérjék mûködését. A kezdeti tünetek közé tartozik az étvágytalanság, a bágyadtság és a vízszerû hasmenés. Súlyos esetekben jelentõs mértékû kiszáradás, ionvesztés (fõként nátrium és klorid) következik be, a vér pH-ja pedig a normálisnál savasabbá válik. Az ilyen csikók általában intravénás folyadék- és ionpótlást, a kevésbé súlyos esetek csak tüneti gyógykezelést igényelnek. A definitív kórjelzés a bélsárból történõ víruskimutatással lehetséges, de meg kell jegyezni, hogy az alkalmazott módszerek szenzitivitása nem mindig elégséges, és a vírus gyakran egyéb kórokozóval együtt mutatható ki. Egyes országokban a betegség megelõzésére a vemhes kancákat vakcinázzák, és ezzel kapcsolatban kedvezõ eredményekrõl számoltak be.
Az adenovírus hasmenést okozó szerepét egyértelmûen még nem bizonyították, de a rotavírusos hasmenésben szenvedõ csikókból ezt a kórokozót gyakran kimutatják.
Specifikus ló coronavírus hasmenést okozó szerepérõl eddig két publikáció született, és mindössze egy közlemény számol be arról, hogy parvovírus is idézhet elõ hasmenést csikóban.
A vírusos hasmenésben szenvedõ csikók gyógykezelése elsõsorban tüneti terápiát jelent. A fent leírt tünetek észlelésekor tanácsos minél hamarabb állatorvoshoz fordulni, mivel a súlyos esetekben szükséges az intravénás folyadékpótlás, valamint a mesterséges táplálás is. Az egészen fiatal csikókban elõnyös lehet az intravénás plazmapótlás széles spektrumú antibiotikumos kezeléssel együtt. Ajánlott a szukralfát (nyálkahártya-bevonó) szájon át történõ adagolása. Azon egyedeknél, amelyekben a vér pH-ja savas irányban eltolódott, tanácsos, ha az állatorvos nátrium-hidrogénkarbonát infúziót alkalmaz, ha egyébként a légzési funkció normális. Az ajánlott dózis a kiszámított hiány fele.

Bakteriális eredetû hasmenés
A szepszisben (vérfertõzésben) szenvedõ csikókban a hasmenés gyakran az elsõdleges tünetek közé tartozik. Az egy hétnél fiatalabb állatokban ezt a tényt az állatorvos az elkülönítõ kórjelzésben mindig figyelembe kell, hogy vegye. Az újszülött, hasmenéses csikóknál a lehetséges szepszist a vér bakteriológiai vizsgálatával kell kizárni vagy megerõsíteni.
A Clostridium perfringens és a Clostridium difficile a csikók súlyos beszámítás alá esõ kórokozói közé tartoznak. A fenti baktériumok bármelyikével is fertõzött az állat, hasi fájdalom, kiszáradás és profúz, vízszerû hasmenés jelentkezik. Egyes csikókban a bélsár vörhenyes vagy véres lehet, ami a prognózist egyértelmûen rontja. Az ilyen betegek általában intenzív terápiát igényelnek. A ménesekben vagy lovardákban elõforduló ilyen típusú járványok felvetik a kancák baktérium közvetítõ szerepét is. A kórjelzés a bélsárból történõ Gram � festéssel, illetve a Clostridiumok és/vagy toxinjaik kimutatásával történhet. A specifikus gyógykezelés magában foglalja szájon át applikált metronidazol és széles spektrumú antibakteriális szer adagolását. Súlyos véres hasmenésnél gyakran szükséges vérátömlesztés alkalmazása is.
A fenti baktériumok mellett hasmenést okoz a salmonella fajokkal, E. colival, Bacteroides fragilissal vagy Aeromonas hydrophilával történõ fertõzõdés is. A salmonellosis gyakran az újszülöttkori vérfertõzés kiváltója.
A Lawsonia intracellulare okozza a csikók profileratív bélbetegségét. A legfontosabb tünetek a levertség, gyors és jelentõs testtömegcsökkenés, bõr alatti vizenyõk, hasmenés és kólikás tünetek. A beteg csikók kondíciója rossz, szõrzetük durva, hasuk gyakran kitágult. A vér laboratóriumi vizsgálata vérszegénységet, emelkedett fehérvérsejtszámot, csökkent fehérjekoncentrációt, valamint emelkedett izomenzim-koncentrációt mutat. Az életben történõ kórjelzés során a klinikai tünetek megléte és a csökkent vérbeli fehérjekoncentráció ténye mellett ki kell zárni a közönséges bélcsatornát megbetegítõ kórokozók szerepét. A bélsárból elvégzett polimeráz láncreakció segítheti a diagnózis felállítását. A gyógykezelés a tüneti terápia alkalmazása mellett eritromicin-esztolát és rifampin adagolását jelenti legalább három héten át.

Egysejtûek okozta hasmenés
A cryptosporidium fajok gyomor-bélgyulladást és hasmenést okozó szerepét már sok fajban leírták, így csikókban is jelentõséget tulajdonítanak nekik. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy ezen egysejtûeket egészséges és hasmenéses csikók bélsarából egyforma gyakorisággal és mennyiségben mutatták ki. A kórokozó által okozott hasmenés gyakran önmagától rendezõdõ, 5-14 napig tartó folyamat. A gyenge immunrendszerû vagy egyéb betegségben szenvedõ állatokban a bántalom nagyobb gyakorisággal alakul ki. A gyógykezelés tüneti, fontos figyelembe venni az alapvetõ higiéniás szabályokat, mivel a kórokozó nem gazdaspecifikus, így emberre is veszélyes lehet.
Az Eimeria leuckarti, a Trichomonas equi és a Giardia equi kórokozó szerepét eddig nem sikerült bizonyítani.

Férgek okozta hasmenés
A Strongyloides westeri a csikók gyakori parazitája. A fertõzõdés általában a tejmirigyen keresztül történik, és esetenként a csikó 8-12 napos korában már tünetekben is megnyilvánulhat. A hasmenés rendszerint enyhe, és a betegség hatékonyan kezelhetõ benzimidazol vagy ivermektin származékokkal.
A Strongylus vulgaris negyedik stádiumú lárvái a vakbél és a vastagbél kisartériáiban történõ vándorlás idõszakában alakíthatnak ki hasmenést fiatal csikókban. Az ilyen állatok vérvizsgálati eredményei emelkedett fehérvérsejtszámot, bizonyos fehérvérsejttípusok megszaporodását és csökkent fehérjekoncentrációt mutathatnak. A kórjelzés a kórelõzményi adatokon (féregtelenítési program) és a klinikai vizsgálat eredményein alapul. A gyógykezelés során igénybe vehetõ az ivermektin a szokásos dózisban, a fenbedazol vagy a tiabendazol.

 

Forrás: Lovas Nemzet